Honnan származik a csavaros dugó, és a csavarfej fejlesztési története
A spirált elsőként Arkhimédész görög tudós írta le (i. e. 287 körül - 212 Kr. e.). Az Arkhimédész-csavar egy hatalmas spirál, amely egy fahengerben található, és amelyet a mezők öntözésére használnak úgy, hogy a vizet egyik szintről a másikra emelik. Az igazi feltaláló nem biztos, hogy maga Arkhimédész. Talán csak leírt valamit, ami már létezett. Lehet, hogy az ókori Egyiptom képzett kézművesei tervezték a Néró partjainak öntözésének felhasználására.
A középkorban az asztalosok fa- vagy fémszögekkel rögzítették a bútorokat a fa szerkezetekhez. A 16. században a körömgyártók elkezdtek csavarmenetes szögeket gyártani, amelyeket a dolgok biztonságosabb összekapcsolására használtak. Ez egy kis lépés az ilyen szögektől a csavarok bedugásához.
1550 körül az Európában először kötőelemként megjelent fém anyákat és csavarokat kézzel készítették egyszerű faesztergagépen.
A csavarhúzó (csavarvéső) 1780 körül jelent meg Londonban. Az ácsok azt találták, hogy a csavar dugóhúzóval történő meghúzása jobban tartja a dolgokat, mint a kalapáccsal való ütés, különösen, ha finom menetes dugókról van szó.
1797-ben Maudsley Londonban feltalálta a teljesen fémből készült precíziós csavaros esztergagépet. A következő évben Wilkinson egy anya- és csavargyártó gépet épített az Egyesült Államokban. Mindkét gép univerzális anyákat és csavarokat gyárt. A csavaros dübelek nagyon népszerűek voltak rögzítésként, mivel akkoriban olcsó előállítási módot találtak.
